Happyface :D

Kéne most gyönyörű dolgokat irjak a mai napról, de én nem vagyok a szavak embere...

Zanyuék 23. házassági évfordulója alkalmából szervezett kis családi happeningre voltam hivatalos. Keserű szájizzel indultam el itthonról, hogy még egy csokor virágot sem tudok venni, mert akkor nem marad kajára a jövő hétre... s végül egy csodálatos este lett!

Már fordultunk le székeinkről a finom vacsora után, mikor visszaszámlálás hallatszott a konyhából, s a család rázenditett a Boldog szülinapot-ra! Én meg, igazi, született szőke módjára pislogtam nagyokat, hogy kinek van szülinapja...

Mióta Kuckó-lakó vagyok rendszeresen szerveztem szülinapi hepajokat, amelyre általában eljött a család apraja-nagyja, de immár második éve nem futja ilyesmire. De az én aranyos familim megszervezte, hogy az idén ne maradjak buli nélkül! Nemcsak tortát készitettek, hanem még ajándékokkal is elhalmoztak! De a csúcspont mégis a naptár volt, amit Kincső s Zoli készitettek nekem kedvenc szinészeim/énekeseim képeivel és idézetekkel!

Köszi, köszi, köszi Nektek! :D

Programváltozás

Tegnap reggel kiderült, hogy én miért nem kaptam értesitő mailt a bukaresti kurzussal kapcsoaltosan. Mert csak Imi megy a jövő héten, mi, a többiek, majd januárban. Ez most nem esett jól. Szegény Iminek sem lehet jó, hogy csak egyedül megy, valamint januárban pont egy héttel a dolgozatleadás előtt kell menjünk, amikor az utolsó simitásokat kéne végezzük rajta. Elég jó esély van arra is, hogy pont akkortájt jönnek hozzám a szerelők.

Közben kimostam a bepenészedett cuccokat, mindenhol szárad valami, állandóan szellőztetek, hogy valahogy barkácsoljam 95 % alá a lakás páratartalmát, de nem nagyon működik, mert kinn esik, s közben szaunázom... akarom mondani melegitem a fürdővizet, ami miatt a fürdőben csorog már a viz a falon. :(

Újabb rossz hir: Tanja nem tud jönni szilveszterezni. Pedig már terveztük a filmnézéseket, römipartit.

Ez nem az én hetem.

Remélem bár az esti Erőss Zsolt előadás jó lesz! Habár mivel az egész expedició a rehabilitációjáról szólt, elég jó eséllyel inkább lábáról lesz szó, s nem a hegyekről, túrákról.

Nyüssz

A reggel már kezdtem örvendeni a napnak, mikor a főnököm azt a hirt közölte, hogy van rá esély, hogy már december 15-én meg legyenek a végleges szerződéseink, ami számomra MELEGVIZET és FŰTÉST jelent!

Meteojelentéseink megirása után felkerekedtünk radar-látogatásra Dicsőbe, ami csapatunkra jellemzően, természetesen úgy indult, hogy még az autó is dűlöngélt a röhögéstől. A radar fenn van a hegyen. Egy igencsak sáros hegyen. No meg szelesen, de ezt eddig is tudtuk. A sár ellen kaptunk gumicsizmákat, sajnos 4-5 számmal nagyobbat, mint a lábam, igy igencsak fárasztó volt mászni a hegyen, mikor arra is kellett ügyeljek, hogy nehogy kilépjek belőle. Sajnos kevés időnk volt, de megmutogatták a PUP progit, ami nekünk még mindig nincs... Lefele volt szerencsém közelebbről is megnézni a sarat... a nadrágom nem örvendett ennek az új ismeretségnek. Szerencsére Florin kollegám rendes gyerek, s hazáig hozott autóval, hogy ne kelljen végigcaplassak a városon nyakig (oké csak combközépig) sárosan.

Itthon egyből nekiestem a szekrényem kirámolásának, hogy Táti segitségével áttegyük a másik fal mellé, a penészes fal lemosása érdekében. A sárba való pofára eséskor már sejtettem, hogy a jól induló nap szép lassan elromlik... A szekrényem mélyén levő cuccaim (hálózsák, párna, cipők) is bepenészedtek :(( Most már lemostam a falat, kimostam a szekrényt ecetes, cif-es vizzel, a cuccaim szétszórva az ágyon s a kanapén, de mig jól ki nem szárad s ki nem szellőzik a szekrény, nem tudom visszatenni őket. Egyelőre még nem látom, hogy hol fogok ma aludni. :(

Mikor már azt hittem, hogy további rossz hireket ne mkapok, érkezik a mail, hogy a jövő heti kurzusunk nem 9-éig tart, mint hirdetve volt, hanem 10-éig, valamint át kéne vagyünk valami matek-cuccokat addig, amik elég kinaiul hangzanak. Szerintem még az egyetemen sem tanultam ilyesmit. :(

Uff, én nyüszögtem.

Pár nap gondtalan élet

Nagy volt a jövés-menés az elmúlt két hétben: 3 nap Bukarestben, 5 nap itthon, 5 nap Kolozsváron, s most talán két hétig itthon gubbasztok :(

Bukarestben tudományos szesszión mutattuk be a kollegámmal a dolgozatainkat, jó volt, habár úgy éreztük magunkat, mint az óvodások, akik becsöppennek a suliba, s próbálják kibogozni, hogy miről is szól az óra.

Néhány napig itthon lustultam, Topyt sétáltattam el a dokihoz, de sajnos csak a tüneteit tudták ideiglenesen kezelni, meggyógyitása túl sokba kerülne :(

S végre-valahára felkerekedtünk, a teljes iroda, a Kincses Város fele! Hónapok óta nyúztuk a főnökömet, hogy akarunk menni tanulni... persze nekem egoista hátsó szándékaim is voltak. Délelőttönként térképeket rajzoltunk, délután pedig Kincsőt s Zolit boldogitottam társaságommal. Nem csináltunk hasznos dolgokat (mondjuk, a kacsákok etetését annak lehet nevezni), filmeckéztünk, ettünk s aludtunk... no meg römiztünk, jobb hiján netes verzióval. Mégis olyan volt, mintha teljesen szabadságon lettem volna. Teljesen kikapcsoltam, s örvendtem, hogy együtt lehettünk. Talán pont emiatt volt annyira sokkos a hazatértem. :( Üresen s hidegen fogadott a Kuckó, még beletelik néhány napba, mig sikerül normális fokokig emeljem a hőmérsékletet a házban.

Egy fürdés kálváriája

Mint ismeretes, kedves városvezetőink jóvoltából ismét melegviz nélkül van a fél város... Október elsején véglegesen bezárják az én kazánházamat, de neeem, nem tudták volna legalább meghagyni nekünk az utolsó 8 napban sem a melegviz luxusát!

Apum kisegitett két melegitő cuccal, egy olajos kaloriferrel meg egy kis fújókás melegitovel. De a melegviz az kalandos lesz...

Nagy nehezen rászántam magam, hogy végre elmossam a hét elejétől felgyűlt mosatlan edényemet, mert szomorkás szörcsögéssel meghalt annak a reménye, hogy nálam az idén melegviz is folyjon a csapból... Tehát nekiálltam hidegvizzel mosogatni, áldásom a legújabb hidegvizben is tisztito mosogatószerek kitalálójára! Mig fagyasztottam kezeimet, a kályha összes égőjén viz melegedett a legnagyobb fazakaimban, s a fürdőben duruzsolt a kis melegitő. Mire megtelt a száritó tányérokkal, poharakkal, a vizek is már majdnem zubogtak, s a fürdőben is kellemes meleg lett. Kivancsi vagyok, hogy fog ez majd működni, ha kinn minusz fokok lesznek. Mivel a hajamnak igencsak nagy mennyiségű viz kell a tisztuláshoz, főleg a tisztáláshoz, jobbnak láttam a zuhany alatt, jó hidegvizzel megmosni! Érdekes módon nem is annyira kellemetlen, mint hittem, főleg, hogy közben jó meleg levegőt fújt rám a kis izé (ki kell találjak valami nevet neki... kis gombolyű). Utána gyorsan behordtama fazakakat, betöltöttem a forró vizeket a kádba, felhigitva hidegvizzel, kb. 1/3-ig telt meg, s ebben végre megmosakodhattam. Sajnos a tisztálás nincs megoldva, mert nem tudok egyszerre elég vizet melegiteni, igy tiszta habos lett a törölközőm, de legalább megmosakodtam... akárcsak őseink a középkorban... :|

Ez az egész procedúra egy órát vett igénybe... úgyhogy ezt csak heti egy-két alkalommal fogom végigcsinálni, máskor majd macskamosdás hidegvizzel... legalábbis mig nincs túl hideg hozzá.

Vidám tél vár rám...

Nyár...

Régi tartozásomat róvom le a nyaralásom beszámolójával... már amire még emlékszem belőle...

Jóformán le sem járt a pénteki munkanap, s én már rohantam hátizsákostól a vonatállomásra, találkozni Kincsővel, Zolival s Tanjaval. Vártak minket a hegyek, fenn Gödén! A kaja megijedt a küszöbön álló feláldozásától, s jobbnak látta otthon maradni, így jó kis forgalmat hoztunk Tatiana boltjának.

Sajnos szerintem a kirándulás a Nagy Ázás miatt fog inkább megmaradni szivacsos fejeinkben. Szombat reggel a ragyogó napsütésben, kánikulában inkább a haáz körül lustultunk, hogy majd délután, ha lehűl egy kicsit, felmászunk a Sólyom-sziklára. A déli flekkent már esőben ettük, 3 órától votl érvényben a sárga riasztás, s 3 után nem sokkal már esett is. Az első zuhé elállta után gondoltuk sikerül gyorsan leszaladnunk shoppingolni még a második zuhé előtt. Hát... ez nem jött össze. Szerintem egyikünk sem ázott még úgy el életében!!! Már felúton voltunk viszzafele a házhoz, mikor utolért. Pár perc után feladtuk, hogy még lássunk is valamit... az esőfüggönyön keresztül, s csak rohantunk felfele árkon-bokron keresztül. A legijesztőbb az volt, hogy alig kaptunk levegőt! Effektív VIZET lélegeztünk be! Mintha zuhany alatt álltunk volna, arcunkat egyenesen a rózsa alá tartva! Kissé árvizet csináltunk az előtérbe, míg ledobáltuk csöpögő ruháinkat. A nyár ellenére végig fűtenünk kellett, hogy száradjanak ruháink. Ezután az eső csak rövid ideig állt el, így a hétvége többi részét társasjátékokkal töltöttük. L

Engem igencsak izgatott túrabakancsom minél hamarabbi megszáradása, mert én azzal kellett továbbmenjek az EKE-táborba kedden. Hétfőn este kirámoltam a hátizsákot, ismét bepakoltam, még 12 órát sem voltam otthon. A bakkancsom nem száradt meg teljesen, főleg, hogy kedden reggel ismét eláztam az állomásig. Az út Gyergyóig nem is telt olyan lassan, mint hittem, végig zenét hallgattam, s néztem az esőt. Az állomáson várt már a kisbusz, ami percek alatt a sárban úszó táborhoz vitt. Szerencsére Melindáék nem a városjelző táblácskák, hanem a sár állaga alapján választottak sátorhelyet, így csupán nedves volt a fű a sátram alatt. Azzal fogadtak, hogy még melegvíz is van a zuhanyzókban, ez már nagyobb luxus, mint ami nálam otthon volt akkoriban! Már első estén volt alkalmam megpillantani Erőss Zsoltot, akit felhívtak a színpadra a megnyitó alatt.

Első napi (szerda – 2010 júli 28) túra: Czofronka – 1607 m

Az eső egész nap hozzánk szegődött, hol esett, hol nem.

S ha nem is esett sokszor annyira ránk ültek a felhők, hogy semmit sem láttunk a tájból. A Czofronka csúcsa alatti tisztáson leheveredett a 100 fős csapat, hogy innen csak kisebb 15-20-as csapatokban induljunk csúcshódításra. Ez sajnos igencsak elhúzódott, s 3 órát vesztegeltünk ott.

Még a csúcsra sem jutottunk fel, mert az utolsó 10 méteren a sodronymászást már nem mertük sem én sem Rezső bevállalni.

Melinda fel sem jött, lenn maradt a tisztáson. Természetesen pont azalatt a pár perc alatt sütött ki egy kicsit a nap, míg a mi csapatunk votl fenn a csúcson, a többiek nem láttak semmit a felhőktől. Mire elindultunk ismét hullott a nyakunkba az eső, s vonult lefele az igencsak tiritarka esőköpenyes csapat.

A táborba érve meglepetés fogadott: mintha kevesebb lett volna a sár, mint reggel.

Második napi (csütörtök) túra: Kis-havas – 1620 m

Végre Szt. Péter is megszánt minket, s térdtől felfele megúsztuk szárazon a túrát, de a felhők továbbra is vállainkon ültek. Eleinte nyugis sétával kezdtük, majd egy keményebb, tüdőerőltető kaptató után felgyúródtunk a csúcsra. „Csupán” 60-an voltunk, de a sziklákon alig fértünk. A Kishavason üldögélve gyönyörködtünk ... a ködben. Semmit nem láttunk a környező hegyekből, pedig a Nagyhagymástól a Csalhóig sok szépség kellett volna megmutassa magát. Végre ihattunk mi is „csúcspálinkát”, amiről előző nap lemaradtunk. Igencsak finom házi áfonyapálinka, tele áfonyával! Utána egyre ijedtebben méregettük a levezető meredek ösvényt.

Innen egy darabig ismét sétáltunk, immár a várva-várt napsütésben, aránylag vízszintes, de helyenként igencsak vizes, mocsaras terepen, míg el nem értük a Cohárd patak medrét. Szerintem ez volt az egész tábor legérdekesebb része: zergemódra szökdécseltünk a patakmeder kövein. Az ösvény sehogysem tudta eldönteni, hogy a patak melyik oldalán akar haladni! Sajnos a képeken nem látszik, hogy mennyire meredek volt, s néha mekkorákat kellett ugorjunk egyik kőről a másikra, de mi közben nagyon jól szórakoztunk!

Innen hamar elértük a Gyilkos-tó szélét, számomra eddig ismeretlen irányból közeledve. A Kőerkély (1007 m) kis szikla-kilátóján a fotózgatás zenei aláfestéseként felhallatszott a tópartról a délamerikai indiánzene!

Térdig sáros csapatunkat jócskán megbámulták a modvai kocaturisták a tó környékén! Miközben vártuk buszunkat, hogy visszavigyen a táborba, egy olyan számot is játszottak indiánjaim, ami még a telefonomon is rajta van!

Az esti előadást már nagyon vártam, de sajnos kissé csalódást okozott, mert többnyire Erőss Zsolt reabilitációjáról szólt, s nem a túráiról, egy részlet volt a most készülő dokumentumfilmből. Zsolt is akkor látta először a filmet, amit a reabilitációs központban, az otthonában, meg az első Alpok-beli túráján forgattak.

Harmadik napi (péntek) túra: Sipos-kő – 1568 m

Péntek reggel a szép idővel együtt végre megérkezett Dalmi is!

Alig szállt ki az autóból, már indultunk is a túrára. Ez tiszta gyalog-túra volt, így Dalmit sikerült becsempésznünk anélkül, hogy kifizette volna a hetijegyet. Jól esett együtt barangolni, s dumcsizni kicsit... habár túl sok meredek rész volt, ahol én szóhoz sem jutottam, úgy kifulladtam. A csúcsig nem mentünk el, mert az erdőben van, így inkább az erdő szélén vertünk tábort a csúcspálinkához.

Az egyik gyerek talált egy viperát az erdőben, ami végül fotómodellé vált. Este együtt néztük Tatár Attila (Chile-Peru-Bolivia) és Csibi Márti (Fekete kontinens) úti beszámolóit.

Szombaton reggel Dalmi sajnos már kellett is visszamenjen a gyerekekért Csíkba. Délelőtt még lustultunk, dumcsiztunk egy kicsit, majd hármasban indultunk túrázni. Végül ez bizonyult a legszebb túrának, ami lényegében az egyik táboros könnyű túrának a része volt. Elautóztunk a Békási-szorosig, s innen vágtunk be az erdőbe a jelzés mentén. Gyönyörködtünk a sziklákban, de csak egy helybéli kaszáló bácsika segítségével találtuk meg a Máriakőre felvezető ösvényt, mert az már nem votl jelölve.

Az a látvány mindent megért! 300 méter magasból néztünk be a szorosba! Innen küldtem is egy sms-t Zsuzsiéknak, pont arra az útszakaszra láttunk rá, ahol két hónappal korábban együtt jártunk.

Lefele svájci turistákkal szaladtunk össze az ösvényen.

Este a táborzáró ünnepség első felében én képviseltem hármunkat, ahol Melinda nevében vettem át egy tombolán nyert könyvet, Rezső pedig a faragott bortartóját. Sajnos eléggé elhúzódott a tombolanyeremények sorsolása, a csúcspoén az volt, mikor Dezső László megnyerte a saját könyvét! Azon nyomban lecserélte egy üveg bora, mondván, hogy neki megvan már a könyv!:) Erőss Zsolt is nyert volna, ha még ott lett volna... de a 100 lejes Columbia utalványát újrasorsolták. Innen átvonult a csapat a tábortűzhöz, ahol rövid borozgatás után két táborra szakadt a csapat: az ifjúság bevonult az egyik sörsátorba modernebb (Omega, LGT, Ákos, Kelly Family, Metallica, s a jóég tudja még kik) zenét énekelni, míg az idősebbek népdaloztak a tűz körül. Mikor kezdett csappanni a tömeg a tűznél mi is visszamentünk, s folytattuk az éneklést hajnali 5ig.

Reggel aránylag hamar összepakoltunk, s nehéz szívvel indultunk hazafele Udvarhely irányába, hogy megnézzük a Zetelaki tavat. Megálltunk egyet fagyizni, ahol Zsuzsiékkal is fagyiztunk. Nagyon nem akaródzott eljönnöm a táborból, jó volt kószálni a hegyekben, erdőkben, olyan emberekkel körülvéve, akik mindezt ugyanúgy élvezték. Néhány napig sikerült elfelejtenem, hogy milyen idióta egy világ vesz körül! "Még az időjárást is a túrák szerint alakították. S hogy miért esett annyi eső a tábor kezdete előtt? Csak azért, hogy a táborlakók napról napra jobban örüljenek, hogy szárad a sár." (EKE Udvarhely) Egyetlen dolgot nehezményeztem a táborral kapcsolatosan: túlságosan nagy területre volt szétszórva. Nagyok voltak a távolságok a helysínek meg a sátrak között, például a vásárhelyiek a tábor végében, a patakon túl voltak, mi meg közel a vejárathoz s a nagyszínpadhoz. Három éve, Vármezőn egy nagy négyszögű területen volt minden. Ha történt valahol valami érdekes, látta/hallotta az ember. Most még néha azt sem tudtuk, hogy az előadások/vetítések melyik színpadon lesznek, mert kettő volt belőlük, a nagyobbik a bejárat közelében, s egy másik fedett a zuhanyzók s a sörös/kajás sátrak között. Az előadások nagyrésze itt zajlott, csak első nap lett egy kis kavarodás, ami miatt a nagyszínpadon tartották a geocaching (Szász-Vadász Tas) valamint az Izlandi (Dezső László) előadást. Amit igazán értékeltem, a zuhanyzók voltak, még ha nem is találkoztam bennük melegvízzel, de már itthonról meg voltam edződve az extragyors hidegvizes zuhanyzással, elvégre 3 hétig nem volt melegvizem. Jólesett a tisztulás a sáros, vizes túrák után. Két napi dagonyázás után egyre szárazabb tábor fogadott vissza a túrák után. Igazán nagy eső nem volt, s csütörtök délutántól már előkerültek a napkrémek is a hátizsákokból. Állatokból volt bőven: a kutyák mellett medve is sétált a sátrak között, a túrákon a csípő-csúszó-mászó bogarak meg gyíkféléken kívül viperához is volt „szerencsénk”, de csak a tábor területén kivül. "A tábor nyugalmát éjszaka medve őrizte. Nem is jött be egyetlen vipera sem." (EKE Udvarhely)

A hazaérkezés nem volt túl zökkenőmentes, kizáródtam a lakásból, át kellett menjek koszosan, fáradtan Tátiékhoz a pótkulcsért. S természetesen melegvíz továbbra sem volt, maradt a hidegvizes reszketős zuhany. Hétfőn végre kedves E-on gáz megszánta a középkori körülmények között tengődő városlakókat, s végre alámerülhettem a mennyei melegvízben.

A szabadságom maradék hete első napjaiban keményen tanultam, habár esténként Kincsővel s Tanjaval lógtunk állatkertben meg weekenden. A hét közepén levizsgáztam klimatológiából, ami jól sikerült s az utolsó pár napot intenzív lustulással, strandolással meg filmnézéssel töltöttem.

De ezzel még nem ért véget a nyár, egyre jobban közeledett a Félsziget, amire már hónapok óta vártam! The Rasmus, Europe s az Omega voltak, akiknek a koncertjei érdekeltek inkább, másra nem is nagyon mentem ki. Lauri egy kis energiabomba a színpadon, s 30 évesen is kiskölyöknek néz ki! ;) Kóbor a közel 70 évével megmutatta, hogy öreg rocker nem vén rocker! Szokásukhoz híven lézershow-val is megfűszerezték a bulit, amit természetesen tüzijáték-aláfestéses Gyöngyhajú lánnyal zártak.

Közvetlenül a fesztivál után kellett volna menjek Szebenbe a nemzetközi radar-kurzusra, ahol egy amerikai prof (V.Chandrasekar a Colorado State University-ről, ahol Zsuzsi doktorizik) is tartott előadást. Ez végül esett, mert a főszervezők, az Eumetsat (a meteoszatelliteket üzemeltető vállalat) nem engedett minket be. A kurzusra már egy éve lezárult a jelentkezés, jó kis összegeket kellett lepengetni, csak mi hittük nagy naivan, hogy be tudjuk kunyerálni magunkat.

Szeptember szomorúan kezdődött... az első szombaton elvittük Kincsőéket Kolozsvárra. Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy végre a saját életét élheti, elkerült egy jó egyetemre, ahol azt tanulhatja, amit szeret... de csak kibújik belőlem az egoista kisördög, aki el van keseredve, hogy elment a mozi-partnere, gyöngyfűző-szárnysegédje, s csak nagy ritkán fogunk tudni találkozni... L Most örvendhetünk, hogy mégsem Pestre mentek, mert akkor lehet, hogy csak évente egyszer-kétszer találkozhatnánk! Ebbe inkább nem is próbálok belegondolni... túl ijesztő... De szerencsére nagyon szép helyen laknak, gyönyörű kilátással a környező dombokra, a blokk környéke is tiszta zöld, s aránylag közel van a központ. Az útnak még volt egy apró pozitívuma, hogy én kellett hazahozzam az autót, mivel a familiből senkinek sincs hajtásija. Mint köztudott, imádok vezetni, s ez az út egy jó kis gyakorlat volt. Az internetük nem túl gyors, de ahhoz elég, hogy mindennap tudjunk dumcsizni egy kicsit... legalább míg nem kezdődik meg a suli, mert utána nem sok ideje marad... Addig is drukkolok, hogy minél hamarabb találjanak valami munkát, ami anyagilag is elég legyen, s lehetőleg szeressék is.

A munkát se hagyjam ki: utolsó tantárgyamból készülök az utolsó 3 tesztre, s már csak a végső dolgozat megírása/megvédése marad. Novemberben részt veszünk a meteos tudományos szesszión a dolgozatainkkal, csak sikerüljön addig befejezni. Eddig csak az adatokat gyűjtöttem össze, s rendszereztem őket, most jön a nehezebb része, a következtetések levonása, s a keretszöveg megírása.

Lefolyószűrő

Ugye ismeritek azt a kis műanyag/fém-cuccot, mit az ember a kagyló/kád lefolyójára tesz, hogy ne menjen be a csövekbe haj, kajamaradék, tányér- meg pohármaradék (törékeny jószágok ezek...), stb...? Szóval ilyenkor még inkább felerősödik az Amerika-vágyam, mert ott a gombnyomásra működő „konyhamalac” megzabálta az ilyesmiket (a porcelán kissé megfeküdte a gyomrát). De miféle lefolyószűrő az, melyik békésen lebeg a víz felszínén??? A lefolyó szája pedig még véletlenül sem akar lebegni, hiába mutatom neki, hogy ott van fenn a szűrő, menjen már utána! Hol volt az esze kedves tervező bácsinak/néninek (ez utóbbi inkább valószínű, s a hajszínét is meg merem saccolni), olyan műanyagból tervezni a szűrőt, ami könnyebb a víznél???

Förszt déj rilódid

Hát igen... mivel múlt héten még két napot sem dolgoztam, így talán megint első napnak titulálhatom a mait... főleg, hogy első napom volt az új irodában. Meg sem tudtam igazán fagyni a reggeli mínusz 13-ban, s már meg is érkeztem a jó melegbe :) Ott persze dobozhegyek, s zsúfoltság fogadott... de ennek ellenére egész nap vigyorogtam, mint majom a farkának :) Tegnap nem hittem volna, hogy épp ENNYIRE vidám lesz a nap. :))

Nagy nehezen rendet raktam az asztalomon, közben segédkeztem a net beindításában. Délig szarakodtunk vele, de nem boldogultunk, közben rendületlenül bombáztuk a rtc szervízszámát, ahol természetesen senki sem válaszolt. Végül ismerősön keresztül kijöttek, s akkor majd elástuk magunkat... Egyik kollegám rámolás közepette kihuzigálta a kábeleket a modemből... majd vissza is dugicsálta őket... ahogy érte... Nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy esetleg fel lettek cserélve a kábelek... No, volt nagy öröm, délben végre letölthettem a kábé 100 emailemet! Ennyi gyűlt fel múlt kedd óta... mondtam már, hogy imádom a nemkért reklámokat?

A holnapi nap egyik nagy feladata lesz kideríteni, ki zárta be a szekrényem egyik ajtaját... ugyebár az irodában mindenki ártatlanul vonogatja vállát, de én attól még mindig nem tudom kinyitni... ugyebár sehol sincs a kulcs... :(

A régi irodába menet és jövet másfél órán át hallgathattam kedvenc zenéimet... hát ma igencsak fura volt, hogy 3 zeneszám után már ott is voltam... s hazafelé lovagi kiséretem van :)

Az elkövetkező pár napban le kell mondanom kíséretemről, mert autóval jönnek utánam, hogy riogassam a többi sofőrt meg járókelőt.. .szóval kinek kedves az élete, ne járjon a város utcáin és környező utain, mert TANULOK... ismét... vezetni!

Ágyfogság

Végre megszabadultam ágyam fogságából. Múlt pénteken nagyon megfagytunk Verébbel a moziban. Szombaton még nem volt semmi bajom, vasárnap már éreztem, hogy baj van, de hétfőn is meg kedden is hősiesen elmentem dolgozni. Kedden délben végül hazaküldött a főnököm, mert látta, hogy alig állok a lábamon. Kedd délutántól vasárnap reggelig intenzíven nyomtam az ágyat, az meg engem vissza (elvégre nincs hatás kölcsönhatás nélkül), hogy már fájt a hátsófelem, a hátam, a nyakam... már nagyon nem bírtam az ágyban ülést, de a lázam nehezen ment le. De hála Topynak, aki végig mellettem volt (a laptopomról van szó...), filmeket néztem, zenét hallgattam, chateltem a kollegákkal.

De nem csak a környékünkön tombol az influenza... kis amerikai unokatesóm, Timi, szintén beteg volt... Egyszerre betegeskedtünk, s éjnek idején, mikor nem tudtam aludni, írtam neki biztató mailt.

Míg beteg voltam, a kollegáim áthurcolkodtak az új irodába... ami immár csak 10 percre van tőlem... ágyő napi 10 km-es baktatás. :) Az eredeti terv szerint a hallban lettünk volna mi, az 5 csaj, az egyik belső irodában a két főnök, a másikban a két tervező srác. Ezt időközben felborították, a két főnök marad a belső irodában, de a csajok beköltöztek a másikba, s engem kinnhagytak a hallban 3 pasival, a két tervezősrác és... M., aki ráadásul pont az én asztalomnál fog ülni :D Vidám napok várnak rám... Az ágyfogság, meg az új iroda miatt eljutottam abba a hihetetlen helyzetbe, hogy alig várom a hétfő reggelt!!!

Kütyük

Alois népszámlálást végzett a lakás elektromos kütyüi sorában... s kedvet kaptam hasonló akcióra Kuckómban.

Állandóan 220 alatt lévő kütyük:

- hűtő

- mikró

- rádió a konyhában (mintha hasonlítanánk... nincs élet zene nélkül... no meg csoki nélkül)

- laptop

- wireless router (hogy spóroljak a kábelekkel)

- tévé

- erősítő (diplomamunkám)

- DVD játékos (aki nem érti... szívesen elküldöm a „dokumentációt”)

- soksok kicsi lámpácska, mert szeretem a derengő hangulatfényt a házban (ezeket lusta voltam összeszámolni)

- 2 telefontöltő

- lakás illatosító (ez ki van húzva míg finom fenyőillat van)

Csak néha használandó kütyük:

- mosógép

- hajszárító

- hajbodorító

- szőrtelenítő, igencsak szadista cucc (...mit meg nem teszünk a pasikért...)

- nagymixer (Angyal hozta, még a fa alatt van)

- kismixer gyümülcslének (nyammi, de finomságok születnek benne)

- kenyérpirító (szülinapomra kaptam, még szintén a fa alatt van)

- porszívó

- akkutöltő fotógép és mp3-ljeátszó akkuinak

- rds telefon (nincs állandóan bedugva, mert csúnyán serceg, s félek, hogy valami kontakthiba van benne, s nehogy begyúljon...)

- karácsonyfadíszek (ez szabotálja az egyik lámpát... mert elfoglalta a dugaszát)

- hóember az ablakban, szintén karácsonyi dísz

- csíszológép

- fúrógép

Förszt déj

Tehát förszt déj... a vártnál kellemesebbre sikeredett. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Az irodában qrva hideg fogadott, elvégre 10 napig nem volt semmi fűtés, ezt sajnos a virágaim is megérezték. A következő napokban majd kiderül, hogy most épp hibernálnak, s némi meleg meg víz után magukhoz térnek... vagy esetleg már az örök vadászmezőkön etetik az indiánok lovait. Oké.. . ez már morbid.... szegény virágaim :(

Nekiálltunk pakolászni, fáj a lelkem, hogy otthagyjuk szép, tágas irodáinkat , de a pénz nagy úr. De ... a gyűlésen ért egy igencsak kellemes meglepetés.. .egyelőre még el sem merem hinni. A két főnököm már egy jó ideje nem egyezik jól, s arról volt szó, hogy januártól szétválasztják a céget. Ezt most nem részletezném.. .sokminden van a dolgok mögött, még én sem látom át az egészet. Mi, főleg a vezércsapat, mármár gyerekeikként érezzük magunkat (persze a korkülönbség távolról sem akkora, hogy ez lehetséges legyen,s féjt, hogy ide fajultak a dolgok. Na, szóval, a mai nagy gyűlésen kiderült, hogy talán mégsem válnak szét, folytatják együtt a bizniszt :D

Egyébként, nemrég értem haza próbáról, itt hűldögél mellettem a jó meleg citromos tea... azaz a teás citromlé.  A próbát ... hát hogyismondjam... vegighallgattam... Alig jön ki hang a torkomon, s az sem a megfelelő magasságban, úgyhogy jobbnak láttam nem szabotálni a többieket. Végül el is jöttem hamarabb, mert qrva hideg volt a teremben ... valamint sötét a lépcsőházban... nagyon spórlós lett a Kultúr. :(

Megérkezett anyum karácsonyi ajándéka... épp idejében :(( Még novemberben megrendeltem neten... de ez szerintem lovaspostával jött... Szerencsére hamarosan itt a szülinapja... majd megkapja akkor... s ha ezt olvassa, akkor majd fúrja a kiváncsiság :P

Visszapillantó tükör

Egyelőre még számomra is hihetelten, hogy ismét blogolok. Sokminden lett volna, amiről írnom kellett volna az elmúlt hónapokban, de ... evvan... végtelenül lusta vagyok. Terápiaként próbálom felfogni az újrakezdést, remélem tényleg segíteni fog, ha mindennap kiírom magamból a sok szarságot, amik kavarognak a fejemben.

Sajnos az igencsak erőszakos spam-bombázások miatt csak úgy lehet kommentálni a blogomon, ha be vagy jelentkezve. Ha írsz egy mailt nekem, csinálok egy usert neked. Elnézésedet kérem ezért.. .de már nagyon tele lett a hócipőm a napi 200 spammel. Ez időközben érvényét veszítette, mert addig állítgattam a blogomat, míg teljesen eltűnt az internet végtelen örvényében... így hát egy újat kezdtem, hátha itt békén hagynak a spam-ek...

Elsősorban egy gyors (hmmmm... attól félek, hogy olyan hosszú lesz, hogy senkinek sem lesz türelme végigolvasni...) áttekintés az elmúlt másfél évemről. Elvégre közeledik az év végi elszámolások ideje...

Rendszerető mérnökként, kategorizálom a további eseményeket :)

1. CSALÁD

1.1 Esküvők - 2007-ben két esküvő is volt népes családomban. Apum immár harmadszor, de mivel 3 a magyar igazság, szívből remélem, hogy nem is lesz több. Én vezettem az oltárhoz! A másik pedig legnagyobb tesókám, Dalmi, immár egy év távlatából is hihetetlen, hogy ő immár feleség és anyuka, valamint rendőr :)

1.2. Babák - 2008 tavaszán visszajáró vendégünk lett a gólya: két új taggal bővítette népes családunkat. Az első babát április végén hozta, Dalmiékhoz, a másodikat egy röpke hónappal később Eriékhez. Mindkettő aranyos, ennivaló baba, habár néha kikészítik anyucijaikat!

1.3. Tesók - Nálam laktak 2 hónapot a tavasszal. A nagy zsúfoltság ellenére jó volt együtt lenni, jó volt, hogy nem voltam egyedül. Sok filmet néztünk, főleg soksok Voyagert Zsoloval. Remélem ők sem bánják... hogy nem voltam igazi házigazda, aki mindennap terüljasztalkámmal várja őket haza a suliból.

2.1. BARANGOLÁSOK 2007

Mindenik megért volna egy részletes beszámolót, dehát... nagy dolgo a lustaság...

   2.1.1. Budapest - Már a tavasszal híre jött, hogy nagy szerelmem, Bryan Adams, ingyen fog koncertezni Pesten. Egy ilyen esályt nem volt szabad kihagyni! Főleg, hogy immár van olcsó repülőjáratunk is. Kalandosan indult az út, de végül ott tombolhattunk Bryan-tól pár méterre!

   2.1.2. EKE Tábor - 5 felejthetetlen nap Vármezőn. Legalábbis ott volt a sátortábor, de mindennap nagyokat kirándultunk 100 km-es körzetben.

   2.1.3. Erdély-tekergés Daliékkal - Barátnőm és férje elvitt engem egy kis autós Erdély-körútra: Gyergyó, Gyilkos-tó, Békási szoros, Tusnád, Szent Anna tó.

   2.1.4. Fogaras - Immár szokást alakítottunk ki az éves fogarasi túrából, most végre az idő is jobb volt, s tudtunk mászkálni is egy kicsit.

   2.1.5. Tenger - Ez már egy komplikáltabb sztori, kapcsolódik a 3.2.-vel. A főnökeim elküldtek egy 4 napos kurzusra Mamaia-ra a kollegámmal. A mai napig nem tiszta, hogy mi volt ennek a lényege. Egy hónappal korábban szakítottam Attilával, s már a főnökeim is látták, hogy nem vagyok teljesen formában...

2.2. Barangolások 2008

   2.2.1. Budapest - A kórussal voltunk a Bárdos-fesztiválon. Az ehhez hasonló megmozdulások alatt nem szokott túl sok szabadidőnk lenni, de szerencsére találtam pár kalandvágyó csajt, akik hajlandóak voltak lemondani az ebédről egy kis belvárosi utcakő-koptatás kedvéért.

   2.2.2. Frankfurt - 24 órát sem ültem itthon a pesti út után, s már indultam is vissza a frankfurti világtástechnikai kiállításra. Természetesen ez már céges kiruccanás volt. De sikerült őket meggyőznöm, hogy felmásszunk az egyik felhőkarcoló tetejére! Sajnos tapasztalnom kellett, hogy kedves honfitársaink az egyetemi végzettségeik ellenére is sült parasztokként tudnak viselkedni! Én szégyelltem magam helyettük... s legszívesebben letagadtam volna, hogy bármi közöm is van hozzájuk.

   2.2.3. Bukarest - Elinteznivalóim voltak itt, de végül egy kis kirándulás lett belőle. Az elintéznivaló... az amerikai vízum volt ugyebár. S ha már ottjártam, meglátogattam Kriszti barátnőmet, nála töltöttem két napot. A család nagy megrökönyödésére nekem tetszett Bukarest. Igaz, hogy csak a belvárosban bóklásztam, de az a zóna nagyon tetszett a rengeteg zöldövezettel.

   2.2.4. AMERIKA - Hááát, mit is mondhatnék... egy álom volt! Még most is csak egy álomnak tűnik.. az nem létezik, hogy én átrepültem az Ócejjánt, és 3 feledhetetlen hetet töltöttem Zsuzsiéknál! Hétközben egyedül tekeregtem a városban, már jobban ismerem Denver belvárosát, mint Zsuzsiék. Hétvégeken pedig nagyokat kirándultunk a gyönyörű hegyekben! Aminek még nagyon örvendek, hogy olyan jól egyeztünk Timivel. Kissé féltem, hogy mit fogok kezdeni vele, de nagyon érett, nagyos tud lenni, s ő is élvezte, hogy én felnőtt is vagyok, de mégis gyerek, mert kapható vagyok sokféle bolondozásra.

3. PASIK

   3.1. Attila - Nem mondom, hogy könnyű volt... nehéz volt meghoznom ezt a döntést... mindenki kérdezgeti meg mindig, hogy nem bántam-e meg. Nem vagyok felhőtlenül boldog egyedül a Kuckómban, de nem bántam meg. Szép éveink voltak együtt, az emlékek megmaradnak örökre, de már nagyon halódott a kapcsolatunk. Immár egy éve egyedül uralom a Kuckót. Néha nagyon üres, s hiányzik, hogy nincs kinek meséljem ujjongva az újdonságokat, vagy kinek panaszoljam a hétköznapok szarsáagait... de máskor jó, hogy nem kell senkire sem tekintettel legyek, s akkora budit hagyok magam után, amekkorát csak elbírok viselni, s akkor alszom, mikor eszembe jut.

   3.2. A. - Főnöki közreműködéssel történtek közöttünk „dolgok”... Én jobban ragaszkodtam hozzá, mint ő hozzám, végig titokban tartottuk kapcsolatunkat, nem tudom, miért. Sokszor volt az az érzésem, hogy szégyell engem... De jó, hogy megszabadultam tőle. A család is alig várta, hogy vége legyen. Nem is tartott sokat, augusztustól decemberig. S távolról sem volt az az ember, akit el tudnék képzelni magam mellett.

   3.3. M. - Ő már hosszabb ideig fészkelte be magát a gondolataimba. Természetesen, szintén kollega. A tavasszal volt olyan időszak, mikor azt hittem, hogy ő is szeretné, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Már tesóim is úgy ismerték, hogy „a kollegám, ki minden este felhív telefonon”. Pont akkoriban laktak nálam... Ő sem volt az az ember, akit elképzelnék magam mellett hosszú távon.

   3.4. Manó - Ő egy fantasztikus ember, szerintem lesz még róla szó a későbbiekben... Valami hihetetlen, hogy mennyire megértjük egymást, bármit el tudok mondani neki, tudom, hogy meghallgat és megpróbál megérteni. Egyszerre gondolunk ugyanarra... ezen mi is meglepődünk, hogy milyen gyakran megtörténik. A leghihetetlenebb Karácsony napján történt. Családi ebéden voltam s nagyon furcsa érzés kerített hatalmába, utólag, mikor elmeséltem neki, derült ki, hogy milyen fantasztikus megérzés volt az, mert akkor épp történt vele valami! Csak pár hete kerültünk közelebbi kapcsolatba, de azóta sok-sok órányi beszélgetés van már az emlék-tárunkban. Sajnos a kapcsolatunk eleve halva született, túl sok minden áll közénk... de remélem, hogy a barátságunk örökre megmarad.

4. ZENE - 2007-ben ott volt a nagy Bryan koncert, 14 évig kellett álmodjak róla, míg valóra vált. 2008 elején megjelent az új Ayreon, a 01011001, amit nem hagyhattam ki. De az idei nyár is tartogatott még meglepetéseket. A Félszgiet fő attrakciója az Avantasia volt. Tobi egy bomba a színpadon, tele energiával, s egy adag lököttséggel! Azon az estén 4 olyan ember állt pár méterre tőlem a színpadon, akik énekeltek Arjennel együtt az idén!!! Az ősszel egy újabb Ayreon lemez jelent meg: Timeline, ez csak egy gyűjtemény, de itt van a polcomon... természetesen Arjen aláírásával a borítóján!

5. MUNKA - A cégnek ez egy túlságosan mozgalmas év volt. Gigantikus befektetéssel nekivágtunk egy boltnak, ami egyáltalán nem volt jövedelmező. Anyagilag alaposan be vagyunk havazódva, de ebből még mindig kimászhatnánk, ha a két főnök hajlandő lenne együttműködni. Azt hittem, hogy majd többet fogok panaszkodni... de most szabin vagyok, holnap Szilveszter, nincs kedvem a cégre gondolni.

Visszanézve nem volt rossz a 2008, csak én vagyok egy örök pesszimista nyavalygó. A legszebb persze az Út volt, amit sajnos beárnyékoltak az itthoni céges gondok.

Hogy mit hoz 2009? Azt még lepel takarja... Remélem, hogy apránként kimászom depressziómból, ebben remélem ez a blog is segítségemre lesz. Tapasztaltam, hogy amint le akarom írni nagy világfájdalmaimat, rádöbbenek, hogy nem is olyan vészesek... így hátha eltörpülnek idővel... Az első nagy kihívás az lesz, hogy még januárban megkapom Táti régi autóját. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanuljak ismét vezetni. 10 évvel ezelőtt, mikor levizsgáztam távolról sem volt ekkora bolondokháza az utakon. Tavasszal remélem, hogy Zsuzsiék tényleg eljönnek, már nagyon várom! Nyáron jó volna valahova menni kirándulni, de ez még azon is múlik, hogy sikerül-e megszabaduljak az amerikai út miatt felhalmozott adósságaimtól... Addig is ... ismét neki kéne álljak gyöngyözni, a filmjeimet katalógusba kéne gyűjtsem, sokat kéne olvassak... valamint rendszeresen kéne blogoljak.

Isten veled 2008!